Ételallergiák: autoimmun betegség-e a lisztérzékenység?

Ételallergiák: autoimmun betegség-e a lisztérzékenység?

 

Az olyan betegségeket, amikor a szervezet egy saját alkotórésze ellen fordul, autoimmun betegségeknek nevezzük. Attól függően, hogy pontosan mely alkotórészek válnak az immunrendszer célpontjává, sokféle autoimmun betegség létezik. (Sclerosis multiplex, I-es típusú cukorbetegség, reumás izületi gyulladás stb.)

Vannak olyan autoimmun betegségek is, amelyek nem csak egy szervet vagy szervrendszert érintenek, hanem a szervezet több részében okoznak tüneteket. Újabban ide sorolják a lisztérzékenységet is.A legtöbb esetben a mai modern orvoslás módszereivel az autoimmun folyamat nem állítható meg, tehát a betegség nem gyógyítható. Csak a tünetek enyhítésére, a folyamat lassítására alkalmaznak gyógyszereket. Bizonyos esetekben az autoimmun folyamat hormontermelő sejteket pusztít el, ilyenkor az orvosi protokoll a hormonok mesterséges pótlásával próbálja fenntartani a szervezet egyensúlyát, ami szintén csak tüneti eredményeket hoz.

Vajon az immunrendszer és a bélflóra tökéletes helyreállításával, és a hormonrendszer működésének a normalizálásával nem lehetne megoldani végérvényesen ezt a problémát? Hisz a hormonrendszerünk nem más, mint a minden szervezeti működést irányító agyunk (pontosabban a hipofízis) kommunikációs hálózata. A bélflóránk pedig nem más, mint az a szerzett immunrendszerünk, ami a veleszületett immunrendszerünk, azaz a buta, de 99.999%-os hatékonysággal dolgozó gyilkológépünk szellemi irányítója. És azt már a sci-fi filmekből is tudhatjuk, hogy a buta gyilkológépek kellő irányítás és információ nélkül, bizony hajlamosak fellázadni, és a JÓ ellen fordulni a ROSSZ helyett... Hisz ők nem gondolkodnak, csak végrehajtják a parancsot!

Hol zajlik a lisztérzékennyé válás autóimmun folyamata?

A lisztérzékeny emberekben az autoimmun folyamat fő helyszíne a vékonybél kezdeti szakasza. Normális esetben a vékonybél belső felszínén található bélbolyhok kb. 300m2-es felületet biztosítanak a tápanyagok hatékony felszívódásához. Az orvosi nézet az, hogy az autoimmun folyamat eredményeképpen a bélbolyhok mérete csökken, majd teljesen ellaposodik. Ez akár súlyos felszívódási zavarhoz (malabszorpcióhoz) vezethet, amely további súlyos betegségeket generál.

A kérdés csak az, hogy valóban az autoimmun folyamat indítja el a bélbolyhok pusztulását, vagy a nem megfelelő táplálkozás eredményeként pusztulásnak indult bélbolyhok indítják el az autoimmun folyamatot, amelynek következménye, hogy még több bélbolyhot kiírt a saját szervezetünk? Mivel a bélflóra kutatás, és ezen belül a bélbaktériumok természetének alapos megismerése még igencsak gyerekcipőben jár, nem tudhatjuk, hogy mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás? Érdekes, hogy egészséges embereknél normális esetben a bélbolyhok felületén zajlik a tejcukor bontása is. Ha a bélbolyhok károsodnak, ez a folyamat is zavart szenved, és a tejcukrot a vastagbélben élő baktériumok kénytelenek lebontani - akiknek nem ez a dolga - jelentős gázképződést, puffadást, hasi görcsöket és hasmenést okozva. Ezért van az, hogy a legtöbb esetben a gluténérzékenység mellé megjelenik a tejcukor érzékenység is! Milyen érdekes! Talán a tejcukor érzékenységet okozó gén is ugyanazt az autoimmun reakciót váltja ki, hogy pusztulnak a bélbolyhok, vagy éppen fordítva? A rossz táplálkozás miatt pusztuló bélbolyhok okozzák az érzékenységet?

A hivatalos szakirodalom szerint a lisztérzékenységnek létezik egy bőrön megjelenő formája is, amelyet dermatitis herpetiformis Duhring betegségnek hívnak, és erős viszketéssel, bőrkiütéssekkel jár főleg a könyök, a térd külső felszínén, fartájékon, a nyak hátsó felszínén. Milyen érdekes! Az ekcémás tünetek is pont ezen a tájékon jelentkeznek, amelyek kialakulásának a hátterében szintén a bélbolyhok pusztulása következtében megromlott felszívódás áll! És mint tudjuk, az ekcéma mint bőrtünet, előrevetíti az allergiára és az autoimmun betegségekre való hajlamot. Ha egy ekcémás tünet jelentkezésekor azonnal méregtelenítünk, elhagyjuk az étkezési cukrot, a tejet és a fehérlisztet (tehát nem minden gluténtartalmú gabonát), akkor nem csak az ekcéma szűnik meg teljesen, hanem elejét vesszük az ételintoleranciáknak is. De az is érdekes - kiváltó gén ide vagy oda, hogy olyan esetben, amikor a kialakult ételintolerancia másodlagos ekcémás jellegű bőrtünetét kezeltük hasonlóan, akkor az ételintolerancia is számtalan esetben elmúlt, vagy legalábbis csökkentek a tünetei.

Miből gondolhatunk arra, hogy mi is lisztérzékenyek vagyunk?

A coeliakia részleges vagy teljes tápanyag-felszívódási zavarral jár, amely a bélfalon átmenő felszívódási folyamatok zavarának a következménye. Egy, néhány vagy valamennyi tápanyag bélből történő felszívódása csökkent mértékű, az emiatt kialakuló széles skálájú hiányállapotok minden következményével. Ez adja a betegségben észlelhető rendkívül sokszínű klinikai képet, és a sokszor eleinte félrediagnosztizált tüneteket.

A klasszikus tünettriász tagjai a hasmenés, a fogyás és a gyengeség. Ezek a tünetek kifejlett betegség esetén 80%-ban vannak jelen. A klinikai kép többnyire jellegtelenül, fokozatosan, máskor akut bélfertőzés formájában fejlődik ki. Néha enyhék, vissza-visszatérő jellegűek a tünetek, emiatt a betegséget depressziónak vagy neurózisnak tartják. A klinikai tünetek gyermekkorban a szoptatás befejezésével, a gabonafélékkel történő táplálás megkezdése után, 4 és 18 hónapos kor körül jelentkezhetnek először. Hajlamosabbak a csecsemőkori lisztérzékenységre azok a gyermekek, akik császárral születtek, akiket tápszerrel etettek, vagy nem szoptak kellő ideig. Ezért fontos, hogy ha mégis rákényszerülünk a tápszer adására, akkor mindenféle adalék, cukor, tej/tejpor és gluténmentes tápszert válasszunk.

A későbbiekben étvágytalanság, gyakori, nagy mennyiségű, híg, világos és igen bűzös széklet, szokatlan apátia és ingerlékenység lehetnek az első tünetek. A has puffadt lesz, a bőr alatti zsírszövet és izomállomány csökken. Folyadék-, elektrolit- és fehérjevesztés, kiszáradás, alacsony vércukorszint, majd sokkszerű állapot jön létre. Ezt coeliakiás krízisnek nevezzük, amely többnyire halálhoz vezet. Ez a súlyos állapot ritka azóta, hogy felismertük a gluténmegvonás gyors és eredményes terápiás hatását. Mindezeken kívül természetesen a felszívódási zavar általános tünetei is jellemzőek, hasonlóan a felnőttekben észleltekkel.

A felnőtt betegek általában teltségérzésről, puffadásról panaszkodnak. A vezető tünet a hasmenés, amely gyakori, a széklet habos, kásás, szürkés-világos, néha vizes, s ami a legfontosabb, nagy mennyiségű és jelentős zsírtartalma van. Ritka esetekben székrekedés is előfordulhat.

Az indokolatlan fogyás igen jellemző tünet, néha igen nagy a súlyveszteség, az izmok sorvadásával és a végtagok elvékonyodásával is lehet számolni. A gyengeség kóros étvágytalansággal és krónikus depresszióra jellemző tünetekkel társul. A betegek ingerlékenyek, nehezen kezelhetők, rapszódikus reakciókat produkálnak. Az általános állapotot rontja a hányás, a haspuffadás, a nyagyfokú szelesség, bélzuborgás, a hasi fájdalom.

Különböző bőrelváltozások, nyelvgyulladás (glossitis), szájgyulladás (stomatitis) is észlelhetők. A fehérjehiány miatt a végtagokon ödéma, ritkán hasüregi folyadék-felszaporodás (ascites) is kialakul.

Nagyfokú vérszegénység lehet, rendszerint a vasfelszívódás zavara következtében vashiányos típusú, de kialakulásában szerepet játszhat a folsav és bizonyos körülmények között a B12-vitamin hiánya is.

A kialakuló hiányállapotok a komplex felszívódási zavar folyamatának az eredménye, de a hiánytünetek nem egy időben és nem egyforma erősséggel fejlődnek ki. Ezért van az, hogy sokszor nem látják a lehetséges összefüggést a külön-külön jelentkező tünetek között. Rosszabb esetben a változatos tünetek mindegyikét külön-külön kezelik kémiai gyógyszerekkel tünetileg, ami az alapprobléma rosszabodásához, a máj gyógyszerekkel való túlterheléséhez, esetenként pedig akár rákhoz is vezethet.

A klasszikus tünetek (hasmenés, puffadás, fogyás, állandó fáragékonyság, levertség érzet) sajnos nem mindenkinél erőteljesek, így a legtöbb lisztérzékeny nem is tudja, hogy beteg. (Magyarországon minden 1000 emberből kb. 10 lisztérzékeny, de csak 2 tud róla.) Sajnos a lisztérzékenység kezdeti szakaszának jelzéseit nem vesszük komolyan, pedig ekkor még könnyedén visszafordítható lenne a folyamat. Sok ember úgy gondolja, hogy az teljesen normális, hogy bizonyos ételektől puffad, vagy esetleg hasmenése van. Az étkezések utáni diszkomfort érzetre is egyszerűbb bekapni valami tünetet elfedő szintetikus bogyót, mint elgondolkodni azon, hogy mi zajlik ilyenkor a szervezetünkben, és hogy az mit is akar jelezni az nekünk ezekkel a tünetekkel!

Az ételérzékenységek egyedüli gyógyszere a diéta

A fent leírtak ellenére a lisztérzékenység bizonyos szempontból a legszerencsésebb autoimmun probléma, mert ismerjük azt az anyagot (a glutént), ami az autoimmun folyamatot fenntartja. Ha glutén egyáltalán nincs a táplálékban, a szervezet nem pusztítja tovább önmagát.

A lisztérzékenység ezért gluténmentes diétával jól kezelhető. A bélbolyhok regenerálódása után a tápanyagok újra felszívódhatnak. A betegek visszanyerik normális testsúlyukat és erőnlétüket, a hiányállapotok megszűnnek. Gyerekeknél a diéta megkezdése után általában gyors növekedés indul el.

Ha a lisztérzékenységet időben felfedezik, és a beteg szigorú diétát tart, minden szempontból egészséges életet élhet. És téves azt hinni, hogy a lisztérzékenység csak lemondással jár. Szinte minden megszokott étel elkészíthető olyan gabonákból és magvakból is, amelyek nem tartalmaznak glutént.

A gluténmentes diéta egész életre szól, nem szabad abbahagyni, mert a betegség újra pusztítani kezd, akár látványos tünetek nélkül is. Sajnos gyakran előfordul, hogy az újra elkezdett gluténfogyasztás nem okoz panaszt, ezért a beteg azt hiszi, hogy elmúlt a betegség. Később esetleg egy rosszindulatú daganat, vagy más társult betegség megjelenése jelzi, hogy mégsem így volt.

Ezért nagyon veszélyes az az elterjedt tévhit, miszerint a lisztérzékenység gyermekbetegség, ami  felnőtt korra elmúlik.

Függetlenül attól, hogy a betegség milyen és mennyire erős tüneteket okozott, a diétát minden esetben nagyon szigorúan be kell tartani. Sokkal gyorsabb javulást érhetünk el, ha a glutén megvonása mellett drasztikusan csökkentjük a finomított szénhidrátok (étkezési cukor!), és a nem fermentált állati eredetű tejfélék bevitelét is.

A diéta során törekedni kell arra, hogy glutén még nyomokban se kerüljön az ételekbe. A kis mennyiségben, de rendszeresen fogyasztott glutén ugyanis pusztít, akkor is, ha nincsenek jelentős tünetek. forras: etelallergia.hu

Antalvali.com